Főmenü
Optionen
Információ
Bevezető > Pályázatok > Pedagógus szakmai - módszertani pályázat

Pedagógus szakmai - módszertani pályázat

A Katolikus Pedagógiai és Továbbképzési Intézet minden évben pályázatot ír ki pedagógusok számára különféle témakörökben, kategóriákban. 2012 tavaszán újra kiírásra került a pályázat. A pályázat az óvodai neveléstől egészen a középiskolás oktatásig próbálja felölelni a nevelés és oktatás területeit.

A pályázatok célja a katolikus intézményeken folyó ismeretátadás és ismeretelsajátítás bemutatása, melynek hátterét az erkölcsös és vallási életre való nevelés adja.

 

Ezen pályázaton kolléganőnk, Jakab Edina díjazott lett.

Díjazott pályázatát honlapunkon közzétesszük.

 

 

 

 

 

„ Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik,

akkor sem tér el attól”

Péld.22,6

 

 

 

 

 

 

 

Az iskolaotthonos nevelés lehetőségei

II. kategória

Jelige: educatio

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

 

1.      Előszó………………………………………………………………2.oldal

2.      Elméleti alapvetés…………………………………………………..3.oldal

2.1.A nevelés története………………………………………………...3.oldal

2.2.A 6-9 éves gyermekek életkori jellemzői…………………………..7.oldal

3.       Az iskolaotthon, avagy otthon az iskolában………………………..9.oldal

3.1.Az iskolaotthonos nevelés funkciói………………………………..10.oldal

3.2.Az iskolaotthon programjának bemutatása………………………...11.oldal

4.      Az iskolaotthon színterei……………………………………………12.oldal

4.1.A tanulás színtere…………………………………………………..13.oldal

4.2.A szabadidő nevelő hatása…………………………………………16.oldal

4.3.Testi és lelki egészség……………………………………………...17.oldal

4.4.Kapcsolatok, kommunikáció……………………………………….18.oldal

5.      Múlt, jelen, jövő…………………………………………………….19.oldal

6.      Nálunk, napjainkban………………………………………………...22.oldal

 

 

 

 

 

 

1.      Előszó

Hagy kezdjem dolgozatomat Nagy László gondolatával, melyet még főiskolás éveim idején olvastam először. Ez az a pár sor, amire mindig szívesen gondolok vissza:

„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csiszoljam kristályba.”

Pedagógusnak lenni nem csak egy hivatás. Elkötelezettség egy olyan szakma iránt, mely igazi kihívást, kitartást felkészültséget vár el minden olyan embertől, aki e nehéz, de ugyanakkor gyönyörű hivatást választja mesterségül.

Nem könnyű ma pedagógusnak lenni. Sokan nem is gondolnák, mennyi kitartás, rengeteg munka, odafigyelés, kreativitás és sok türelem kell ahhoz, mire megérik az kicsi zöld gyümölcs, vagy –Nagy Lászlót idézve- még abból a nyers gyémántból igazi drágakő lesz. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a befektetett munka sajnos nem áll arányban, a sokszor ritkán, és nagyon lassan bekövetkező sikerélménnyel. Mégis minden nap újult erővel, töretlen lelkesedéssel vetjük bele magunkat teendőinkbe. Nem lehet, nem szabad abbahagyni, hiszen hatalmas feladatot vállaltunk. A mi kötelességünk felnevelni egy új nemzedéket, nekünk, az iskolának is hozzá kell tenni, részt kell vállalni a nevelésből. Szem előtt tartva a gyermekek személyiségfejlődését, tudást és értéket kell közvetítenünk.

Az iskola a nevelési színterek közül az egyik legkiválóbb példája annak, hogy az ott átadott értékek és ismeretek hogyan fogják majd meghatározni a gyermekek későbbi szemléletét. Mintát, példaképeket állít a tanulók elé, egy új és jobb irányba terelgetve ezzel fejlődésüket. Elsősként átlépve az iskola kapuit még nem is sejtik, milyen csodálatos világ nyílik meg számukra, tele mesével, játékkal, hittel, szeretettel. Sokaknak nehéz a váltás, hiszen egyik napról a másikra csöppennek bele a számok és betűk világába. Az iskolai intézményrendszer rugalmassága a maga módján lehetőséget biztosít arra, hogy kicsik minél hamarabb beilleszkedjenek az új környezetbe. Alsó tagozaton az iskolaotthon és a napközi segít leküzdeni a tanulás adta gyengeségeket és lehetőséget biztosít a tanulóknak átlépni az óvoda játékközpontú tevékenységeiből az iskolai oktatásba.

 

Dolgozatomban az iskolaotthonos nevelés lehetőségeit, esetleges nevelési színtereit igyekszem bemutatni, a maga nehézségeivel és szépségeivel együtt. Az első részben általános pedagógiai kérdések megtárgyalására kerül sor.  A fő egységet képező az iskolaotthonban folyó nevelő és oktató munka bemutatása után, vitát is kiváltó kérdéseket feszegetek, illetve az esetlegesen felmerülő problémákra megoldási javaslatokat gyűjtöttem össze.

Zárásképpen szeretném azt az intézményt illetve az ott folyó iskolaotthonos munkát bemutatni,- természetesen ügyelve az adatok bizalmas kezelésére- ahol én is dolgozom. Példát mutatva ezzel, hogy nem az számít, milyen gyermekanyaggal dolgozunk, milyen eszközeink vannak, hanem azt, hogy mindezt hittel és odaadással tegyük!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.      Elméleti alapvetés

2.1.A nevelés története

A köztudatban általánosan elterjedt és elfogadott az a nézet, hogy a nevelés lényege az értékközvetítés vagy értékteremtés.[1]Nevelésről beszélni elég összetett dolog. Korszakonként változik, attól függően, hogy mikor mik voltak azok az értékek, melyeket egy adott közösség annak ítélt meg. Bábosik István szerint az érték általában olyan produktum, amely kettős funkciót tölt be. Egyrészt hozzájárul a szűkebb és a tágabb emberi közösségek fejlődéséhez, tehát rendelkezik egy határozott közösségfejlesztő funkcióval, másrészt elősegíti az egyén fejlődését, azaz individuális fejlesztő funkciót is betölt.[2]

A történelem folyamán sokan és sokféleképpen próbálták meg összegezni, bemutatni a nevelésről és a nevelhetőségről vallott elképzeléseiket. Röviden áttekintve a lényeget kiemelve, a következő meghatározó momentumai voltak az egyes korszakoknak. Minden egyes nézet a maga módján tett hozzá valamit a mai elgondolásunkhoz és alapelveinkhez, melyek a nevelés során felszínre kerülnek s melyek meghatározó részei lettek a gyermekek egészséges személyiségfejlődésének.

·         Nevelésről már az őskorban is beszélhetünk, mely ekkor tulajdonképpen még nem jelentett többet, mint a tapasztalatok átadását, a különböző életszabályoknak a követését. Viszont ami már itt is lényeges elem volt e folyamatban, hogy mindez játékos keretek között, a gyermekekhez igazodva ment végbe.

 

·         Tovább haladva a korszakok vonalán, a következő nagy állomás az ókori görög, spártai és római nevelés értékjellemzői. A görög nevelés alapja a „kalokagathia” elve. Eszményük lényege nem az az ember volt, aki kimagaslik a többiek közül, hanem az az egyszerű ember, aki képes hőssé válni.

 

·         A Római Birodalom fennállásának ideje alatt többféle államformát is megélt, a nevelés tekintetében koncepciójuk viszont nagyjából egységesnek volt mondható. Legfőbb cél egy erős ember, egy igazi római polgár nevelése.

 

 

·         A középkor folyamán legfőbb cél az erkölcsi tökéletesség. Központi helyen a vallás állt, az egyháznak pedig meghatározó szerepe volt.

 

·         Az első részletesen kimunkált pedagógiai rendszer Johannes Amos Comenius nevéhez fűződik. Világszemléletének középpontjában a keresztény hit áll. Kiindulópontja az, hogy az ember Isten teremtménye, s a földi élet után Istenhez tér vissza.

 

  „Háromféle tehát a mi életünk, - írja a Didiactica magná-ban- és a mi életünkben hajléka: az anyaméh, a föld és a menny. Az elsőből a másodikba a születés által lépünk, a másodikból a harmadikba a halál és a feltámadás útján, a harmadikból azonban sose léphetünk ki az örökkévalóságon át.  Az elsőben csupán az életet kapjuk, a kezdetleges mozgási és érzékelési képességgel, a másodikban az életet, a mozgást, érzékelést az értelem csíráival, a harmadikban mindezek tökéletes teljességét (…) Az első élet a másodikra való előkészület, a második a harmadiké, a harmadik pedig önmagában áll vég nélkül”[3]

 

·         Comenius halála után száz évvel Herbart volt az, aki pedagógiai rendszerét lélektani alapokra helyezte, és ezzel új korszakot nyitott a pedagógia történetében. Lassan megfogalmazódik a nevelés célja, előtérbe kerül a nevelés mindenhatósága, elkülönül nemzeti és történeti jellege.

 

·         Fináczy Ernő munkássága kiemelkedő jelentőségű a pedagógián belül. Elgondolásának lényege, hogy a nevelés mindig az egész emberre, az egész személyiségre hat. Fontosnak tartja továbbá azt, hogy az egyéni és a közösségi nevelés egyensúlyban legyen.

 

·         A nevelésről vallott felfogás a XX. században megújul. Ezzel pedig elérkeztünk oda, ahonnan elindultunk, kikerekítve ezzel rövid áttekintésemet.

 

 

 

 Ez a megújulás, mely annak a Bábosik Istvánnak köszönhető, kinek nevéhez a direkt és indirekt nevelési módszerek alkalmazása mellett, a szemléletét a legteljesebben meghatározó konstruktív életvezetési elmélet is hozzátartozik, a mai napig meghatározó alakja a neveléselméletről és neveléstörténetről alkotott felfogások sorában.

 Szerinte a nevelés egy komplex folyamat, melyben biológiai, fiziológiai, pszichológiai és társadalmi törvényszerűségek is érvényesülnek.

 

Neveléssel értékeket közvetítünk és értékeket teremtünk. A nevelési érték pedig nem más, mint az egyén konstruktív életvezetése, mely által társadalmilag és egyénileg is hasznos tevékenységek, magatartásformák alakulnak ki, jönnek létre.

Ezeket jutalmazással, dicsérettel megerősítjük, gátat szabva ezzel a negatív, destruktív magatartás és tevékenységformáknak. A végső cél egy autonóm erkölcsiség kialakítása. Ez pedig annyit jelent, hogy az elvárt tevékenységeket és magatartási megnyilvánulásokat az illető egyén nem külső hatásra, hanem már belső késztetés alapján önállóan képes kivitelezni.

 

Természetesen valamennyi irányzatnak voltak hátrányai is. Tökéleteset nem lehetett alkotni, mert a kor előrehaladtával az elvárások is átalakultak. A XX. századra a tartalmi változások nyilvánvalóvá váltak. A nevelés folyamatába új elemként belép a tapasztalat és a tevékenység is. Az új szemléletek és módszerek megjelenésével lehetőség nyílik a gyermekek személyiségének széles körű fejlesztésére, mely által fogékonyabbakká, nyitottabbakká válnak a saját környezetük, a természet és a társas kapcsolatok iránt is.

Amikor nevelésről beszélünk nem szabad figyelmen kívül hagynunk a gyermekek életkori sajátosságait sem. A pszichológia tárgykörébe beletartozó fejlődéslélektan pontosan leírja és jellemzi az adott életkorok elvárható fejlettségi szintjeit, és ezáltal kiváló iránymutatást ad a fejleszthetőség számos lehetőségéről is. A következő részben az iskolaotthonos nevelés fő célcsoportjának, az első-második osztályos tanulók életkori sajátosságainak jellemzőit szeretném bemutatni.

 

 

2.2.A 6-9 éves gyermekek életkori jellemzői

A gyermekek hetedik életévükben elérik az iskolaköteles kort. A kisiskoláskort a 6-10. év közt számítjuk. Ez lényegében az általános iskola alsó tagozatát foglalja magában.

 Az átmenet az óvoda és iskola között legtöbb esetben zökkenőmentesen zajlik, de ritkább esetben előfordulhatnak olyan kisiskolások, akiknek iskolaérettségük kérdéses. Ennek eldöntése a pszichológus hatásköre. Ő formál véleményt arról, hogy képes lesz e megfelelni bizonyos alkalmazkodási követelményeknek, képes lesz e majd négy órán át bizonyos meghatározott szabályok szerint viselkedni. Az iskolába lépéssel megváltozik a gyermek addigi életmódja, megszokott életritmusa. Az óvoda játékközpontú világából át kell lépnie az iskola világába, ahol a tanulás alapvető tevékenységgé válik. Fontos, hogy addigra kialakuljanak azok az alkalmazkodást elősegítő készségek, melyek lehetővé teszik a biztosabb átállást.

Az első ilyen fontos készség maga a helyzetészlelés. Fontos, hogy legyen tudatában annak, hogy valami új, és más fog történni vele. Ez főleg inkább az iskolához fűződő beállítódásban mutatkozik meg, amit akár nevezhetnénk kötelességnek is. Mindez előfeltétele az úgynevezett feladattudatnak. Ekkor már képes a pedagógus által adott instrukciók végrehajtására. A sokszor számára érthetetlennek tűnő feladatokat is megfelelő lelkesedéssel és kitartással kell hogy kivitelezze. Figyelme ekkor már kevésbé elterelhető. A tanító dicsérő szavai pedig örömet és megfelelő motivációt nyújtanak számára a további feladatok megoldásához.

Az iskolába kerülő gyermekektől már bizonyos értelmi képességeket is elvárnak. Képesnek kell lenniük mind vizuális, mind verbális illetve auditív módon történő információ befogadásra, valamint annak feldolgozásra. Kiemelkedő jelentőségű a gyermek beszédének megfelelő fejlettsége, valamint az életkorának megfelelő szókincs megléte. Természetesen ezek a képességek minden kisiskolás esetében eltérőek. Az egyes részképességek nem egyenletesen fejlődnek, de a pszichológiai érés folyamán ezek kiegyenlítődnek, elősegítve ezzel a biztonságos ismeretelsajátítást.

A gyermekek értelmi fejlettségére ekkor leginkább az jellemző, hogy a konkrét tárgyak és a velük végzett feladatok hosszú időre lekötik a figyelmüket, s képesek hozamosabb ideig is, akár 15-20 percig koncentrálni. Érdeklődése az őt körülvevő közvetlen világra irányul. Minden érdekli, izgatottan várja az iskolába menetel napját. Sokszor már megpróbál magától felismerni számokat, betűket is.

Szembetűnő változások azonban nemcsak az idegrendszeri érés kapcsán észrevehetőek. Fontos alakváltozási folyamatok is zajlanak. Anatómiai fejlődését tekintve a következő főbb adatok a jellemzők:

-          „ A testi alakváltozás szembetűnő-6 éves korra következik be az első alakváltozás. Sokkal harmonikusabb lesz a testalkat: arányosabbá válik a törzs, a fej és a végtagok mérete. A törzs és a lábak a fejhez viszonyítva megnövekednek.(…) Kialakulnak az élettani görbületek, a gerinc a háti szakaszon domborúvá, az ágyéki szakaszon homorúvá válik. Eltűnnek a zsírpárnák, megszűnik a henger alakú törzs, a vállak kissé szélesebbek lesznek.

 

-          Testileg iskolaérett az a gyermek, akinek testmagassága eléri legalább a 110 cm-t súlya pedig a 18-20 kg-ot, mellkastérfogata kilégzéskor 55 cm.

 

-          Az idegrendszer asszociációs (nagyagy) idegpályái jelentősen gyarapodnak, ezzel például a mozgáskoordináció is sikeresebb lehet Az agykérgi folyamatok uralni képesek az alsóbb gócok- az ösztönös, az érzelmi megnyilvánulások- működését: mozgása ezért lehet például szabályozott, harmonikus. A mozgások összerendezettsége az írástanulásnak is feltétele. Megváltozik az izgalmi és gátlási folyamatok viszonya. A gátlási folyamatok fejlődése az óvodáskorhoz viszonyítva felgyorsul. A meglehetősen impulzív és labilis magatartású óvodást ebben a korban egy kiegyensúlyozottabb személyiség váltja fel. „[4]

 

Mindezek mellett a gyermekek érzelmei is nagy fejlődésen mennek keresztül. Ezt az időszakot lehet a szocializáció kezdetének tekinteni. A társas kapcsolatokban is fordulat áll be. Kialakulnak a különféle gyermekcsoportok, ahol olyan érzések kerülnek felszínre, mint a rokonszenv, ellenszenv, utálat. Fokozódik az önállósodási vágy, és kezdetét veszi a felnőttekről való érzelmi leválás. Létrejön a csoporthoz való tartozás érzése, melynek nagy szerepe lesz majd önértékelésük további fejlődésében. A különféle kortárscsoportok főleg az iskolában, a délutáni napköziben mutatkoznak meg, és fejtik ki leginkább nevelő valamint fejlesztő hatásukat

 

3.      Az iskolaotthon, avagy otthon az iskolában

Az iskola igyekszik minél teljesebben átfogni a gyermekek életét. A család és a kortárscsoport fejlesztő hatása mellett, az iskola is legalább olyan fontos szerepet kap a tanulók életében, személyiségük formálásában. Napköziről, iskolaotthonról sokat és sokféleképpen lehet hallani. Kinek kedves, kinek kevésbé vidám élményei, emlékei vannak a délutáni, iskolában folyó tevékenységről.

Napközi szinte valamennyi általános iskolában létezik. De hogy milyen az igazán jó napközi, arról a következőkben így olvashatunk:

„Otthonos, meleg, befogadó légkörű, ahol a gyermek biztonságban érzi magát, ahol olyannak fogadják el őt- a nevelő is és a társai is- amilyen. Ahol az emberi szabadság tisztelete és a segítségnyújtás a meghatározó. Merthogy ne feledjük, attól, hogy a napközis gyermek életkorából kifolyólag kevesebbet tud a világról, mint mi, felnőttek, emberi mivoltának tisztelete neki is jár!”[5]

Sokan nem ismerik, nem tudnak különbséget tenni a két forma: napközi és iskolaotthon között. Ezért, első lépésként hasznosnak tartom a két fogalom közötti eltérés tisztázását. Amiben megegyeznek, hogy mindkét esetben a 8-10 órás iskolai tartózkodás alatt, vagyis egész napon át, nevelési hatások érik a gyermekeket. A napközis foglalkozás a tanításon kívüli időben történik. Egy napközis csoporton belül együtt lehetnek több osztály eltérő életkorú tanulói is. A csoport élén a napközis munkakörben foglalkoztatott pedagógus áll.

A lényeges különbség a napközi és az iskolaotthon között, hogy utóbbit, csak alsó tagozaton szerveznek. A napirendben a tanórák és a napközis foglalkozások nem különülnek el. Az osztályt két tanító együttes munkája jellemzi. Mindketten tartanak tanórákat, és napközis jellegű foglalkozásokat is. Munkakörük komplex, kötelező óraszámaikba egyaránt beletartozik a tanóra és a szabadidős tevékenységek szervezése is.

Ezen iskolai keretek között számos mód és lehetőség áll rendelkezésre a tanulók személyiségének minél komplexebb fejlesztésére. Az új szemlélet és módszerek segítségével lehetőség nyílik a tehetséggondozás, az egészséges életmódra nevelés, a szabadidő hasznos eltöltése, környezeti nevelés, illetve az alapvető vallási ismeretek közvetítésére.

 

3.1.Az iskolaotthonos nevelés funkciói

Az iskolába lépő elsős egy új világba csöppen bele. Nem könnyű beilleszkedni az óvoda mesevilágából az iskolai nevelés és személyiségformálás mindennapjaiba. A pedagógus ebben elsőrendű partner lehet, hiszen az ő feladata hogy óvja és fejlessze a kisgyermekekben lévő érdeklődést és nyitottságot. Elő kell tudni mozdítania a felelősségtudatot, a kitartás képességét. Fogékonnyá kell, hogy tegye a saját környezete, a természet és a társas kapcsolatok iránt is. Az iskolaotthon mindezen lehetőségeknek kiváló hátteret biztosít.

 Ebben az életkorban még döntő többségben a játék lesz a hangsúlyosabb tevékenységi forma, ami nem tűnik el maradéktalanul, hiszen a mozgás utáni vágy ugyan olyan velejárója kell, hogy legyen a természetes fejlődésnek.  

Az iskolaotthonos nevelés célja és funkciói között kiemelkedő jelentőséggel bír tehát:

-           a pozitív irányú személyiségformálás, mely által nemcsak a gyermekvédelmi, hanem a szociális funkciók is nagy hangsúlyt kapnak. Fontos, hogy a játékosságot megőrizve, teret engedve a gyermekek mozgás iránti vágyának, a gyakorlati ismereteket felhasználva, minél több, készséget és képességet kell, hogy fejlesszünk, bekapcsolva ezáltal a gyermekeket az iskolai tanulás és tanítás folyamatába.

 

-          A sikeres pedagógiai munkának további elengedhetetlen feltétele, ha fogékonnyá tesszük a tanulókat saját környezetük, a természet. a társas kapcsolatok, a vallás, valamint a társadalmi értékek iránt.

 

-          Az eltérő szociokulturális családból érkező gyerekek hátrányait csökkenteni, a különböző fejlődési ütemből eredő lemaradásokat kompenzálni kell. Elsőrendűvé téve ezáltal a széleskörű ismeretelsajátítást, mellyel megalapozzuk a különféle kommunikációs, egészséges és kulturált életmód iránti igényt illetve igényességet.

 

-          Minden gyermek más, nem egyforma képességekkel lépnek át az iskolai oktatásba. Éppen ezért lehetőséget kell biztosítani, hogy minden tanuló a saját értelmi képességeihez maradéktalanul igazodó oktatást kapjon. Ennek eredményeképpen lehetőség szerint a személyre szóló fejlesztés, adott esetben a felzárkóztatás kell, hogy a pedagógiai munka középpontjában álljon. Mindezek mellett természetesen az egyéni képességek kibontakoztatása, előmozdítása is kiemelkedő fontosságú.

-          Az elsődleges célokhoz tartozik továbbá, hogy meg kell alapozni azokat a tanulási szokásokat, módszereket, melyek a későbbiekben is kiemelkedő szerephez fognak jutni. Pozitív megerősítéssel alakítsuk ki a humánus magatartásmintákat, megfelelő irányba formálva ezzel a gyermekek jellemét, a világról alkotott értékrendjét, melyek meghatározó szerephez fognak jutni nemcsak az oktatásban, hanem a társadalomban való beilleszkedés során is.

Láthattuk, hogy amikor iskolaotthonos formáról beszélünk, egy összetett komplex, sokfelé elágazó pedagógiai munkát értünk alatta. A hatékony működésnek sok elengedhetetlen feltétele van, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Önmagukban nem, egységben viszont képesek mindazokat a nevelő és fejlesztő hatásokat kiváltani, melyek a gyermekek egészséges személyiségfejlődésének alapjai lesznek.

 

3.2.Az iskolaotthon programjának bemutatása

Az iskolaotthonok már nagyon rég óta léteznek. Legfontosabb jellemzője, hogy két pedagógus együttes és összehangolt munkája biztosítja a széleskörű ismeretelsajátítást. Ez a munkaforma továbbá lehetőséget ad arra is, hogy a tehetséggondozás és felzárkóztatás, esetlegesen a gyengébb részképességek fejlesztése, együttesen valósuljanak meg.

Az ilyen formában tanuló gyermekek órarendje eltér a hagyományos módon tanuló társaikétól. Pontosan megtervezett napirend jellemzi, melynek során a tanulással, és a játékkal eltöltött idő összhangban vannak. Nem kis felkészültséget vár el ez a pedagógusoktól sem, hiszem állandó odafigyelést, hittel és kitartással végzett szakmai elkötelezettséget igényel, mely által szeretet és törődés hatja át a pedagógiai munkát.

Amikor kialakítjuk a gyermekek mindennapi programját, elsősorban az ő életkori sajátosságaikra kell tekintettel lennünk. Erre építve és alapozva természetesen további más szempontokat is figyelembe kell vennünk.

-          Elengedhetetlen kritériumként jelenik meg, hogy ismerjük a pedagógiai munkához kapcsolódó iskolai dokumentumokat. Gondolok itt például az adott intézmény pedagógiai programjára, az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó tanmenetekre, az iskola szervezeti és működési szabályzatára, illetve az iskolai oktatást sajátossá tevő házirendre.

 

-          Az iskolaotthonban tanító pedagógusoknak összhangban kell lenniük. Ismerni kell a másik munkáját, tisztában kell lenni a napi feladatokkal, az esetleges lemaradásokkal. Könnyebbséget jelenthet ebben az esetben, ha mindkét fél külön feljegyzést, haladási ütemtervet is készít, mely nagymértékben megkönnyítheti a mindennapi munkát.

 

-          Végül, de nem utolsó sorban kiemelkedő jelentőségű, a tanulók egyéni képességeinek az ismerete. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az egyes területek, úgy mint mozgáskoordináció, lateralitás, vizuális, illetve auditív emlékezet, beszédértés, grafomotorika, milyen fejlettségi szinten vannak. Ez lesz az alapja a későbbi fejlesztéseknek, illetve a tanulási folyamat során alkalmazott, a differenciált oktatást elősegítő feladatok alkalmazásának.

 

Nevelési területek vonatkozásában első helyen a tanulás és annak szervezése áll, de további kiemelt egységként kell kezelni a szabadidő kulturált eltöltését, az egészségvédelem hasznosságát és fontosságát hangsúlyozó különféle foglalkozások szervezését. De mindezek mellett lehetőség nyílik a társas kapcsolatok kialakítására való képességek, valamint egy pozitív és erkölcsös életmodell megalapozására.

 

4.      Az iskolaotthon színterei

Az oktatás és nevelés során a nevelők munkaideje a tanulók órarendjéhez igazodik. Fentebb már szóltam azokról a dokumentumokról, melyek ismerete nélkülözhetetlen a hatékony működéshez. Említettem továbbá azt is, hogy a gyermekek személyiségének feltérképezése is elengedhetetlen a sikeres pedagógiai munkához. Éppen ezért minden esetben a tanévet a tanulók megismerésével, pszichológiai jellemzésével kezdjük. Ennek fontos szerepe lesz majd a későbbi haladási, illetve foglalkozási ütemtervek összeállításában.

Az iskolaotthon sajátos szabályrendszerével, napirendjével is eltér a hagyományos értelemben vett napközitől. Délelőtt folyamán az órarendnek megfelelően zajlik az egyes tantárgyak oktatása, az akkori délelőttös pedagógus irányításával. Ebéd előtt történik meg a csoport átadása, a délutános kolleganőnek. Ekkor van egy rövidke kis szünet, ami arra pont elegendő, hogy tájékoztatást kapjon a csoport délelőtti munkájáról, az esetleges lemaradásokról.

 Az ebédet követően kerül sor egy hosszabb időtartamú játékos elfoglaltságra, amikor rendszerint a csoport az udvaron levegőzik, de természetesen ez igény szerint változhat. A délutáni munka tanulással folytatódik tovább, melyben nagy szerepet fog kapni a helyes tanulási stratégia kialakítása, mely akár csoportos, akár önálló munka során is kivitelezhető. Végül az uzsonnát követően a különféle szabadidős foglalkozásoké és játéké a főszerep.  

Elsődleges cél tehát, hogy mindenki számára szeretetteljes, elfogadó légkör, és megfelelő kapcsolat alakuljon ki pedagógus és tanuló között. Az iskolaotthon egy összetett rendszert képez, melynek színterei együttesen hatnak és segítik elő a gyermekek egészséges lelki, testi és szellemi fejlődését.

 

4.1.A tanulás színtere

Az iskolaotthon esetében a tanulási tevékenység egész napra elosztva jelenik meg, arányos bontásban állva az egyéb tevékenységi formákkal. A gyermekek pszichés fejlődésükből kifolyólag ekkor még kevésbé terhelhetőek. Koncentrációs képességük szűk terjedelmű, nagyon könnyen elterelődik, ha nincs megfelelő figyelemfelkeltés, motiváció.

A tanulási szokások kialakítása nem egyik napról a másikra megy végbe. Fokozatosan kell kiépíteni a gyermekekben a felelősségtudatot, a helyes feladattartási képességet.

 

„ Az iskolai gyakorlatban fontos helyet foglal el a tanulás képességének tudatos alakítása, tanítása és fejlesztése. A tanulási kompetencia az egyik legfontosabb kulcskompetencia, ami azt jelenti, hogy tanítványainkat képessé kell tennünk arra, segítenünk kell őket abban, hogy alkalmassá váljanak az önálló tanulásra. E kompetencia fejlesztése tantárgyakon és tanéveken átívelő feladat. Fontos feladat, hogy a gyermek ismerje meg és alkalmazza az életkorának megfelelő tanuláshoz szükséges szokásokat.”[6]

 

 

 

El kell érni, hogy minden egyes gyermek a maga szintjén önállóvá váljon a tanulásban, legyen megfelelő érdeklődése és kialakult feladattudata.

Az egyes tanulók eltérő képességeik szükségessé teszik a differenciált tanulásszervezést. Sajnos vannak olyan gyermekek, akik részképességeik gyengesége miatt az átlagtól lassúbbak, íráskészségük kevésbé fejlett, olvasásuk gyengébb színvonalú. Nekik speciális odafigyelésre, esetenként logopédus, gyógypedagógus segítségére van szükségük. De nagyon sokat számít, ha maga az osztálytanító is bekapcsolódik a fejlesztésbe és konzultálva a  többi szakemberrel, plusz segítséget tud adni a tanulás folyamatában. A helyes tanulási technika kiválasztása és elsajátítása nagymértékben megkönnyíti az ismeretelsajátítás folyamatát, valamint a tanult ismeretek gyakorlati alkalmazását, mely szorosan összefügg problémamegoldó gondolkodásuk fejlődésével is.

A szokások kialakítását már első osztályban elkezdjük és szép lassan fokozatosan bővítjük, amíg elérünk arra a szintre, amikor már magától értetődő lesz a tanulás. Kisebbeknél természetesen még több időbe telik, mire minden a helyére kerül, megszokja a megváltozott környezetet, és figyelme is eléri azt a fejlettségi szintet, amikor már huzamosabb ideig is képes koncentrálni,  és ezáltal egyre ritkábban hagyja el a feladathelyzetet.

Iskolaotthonban, főleg elsős és másodikos gyerekeknél, eltérő lehet a tanulásra szánt idő. Legtöbb esetben ugyanis ezek a tanulók még kevésbé terhelhetők és megfelelő tanulási minták hiányában a pedagógustól sokkal szervezettebb segítségnyújtást, állandó odafigyelést igényelnek. A tanulási időbe közbeiktatott rövidebb és hosszabb szünetek lehetővé teszik, hogy a figyelem koncentráltabbá váljon, illetve megakadályozza azt, hogy a gyerekek elveszítsék érdeklődésüket, és hamar elfáradjanak. Ekkor akár egy rövidke kis, a tanteremben is kivitelezhető mozgásos játékkal válthatjuk fel a tanulást.

Összességében véve tehát a tanulási folyamat a következő szakaszokra bontható:

-          Előkészítés folyamata. A nyugodt körülmények kialakítása után következik a teendők megbeszélése. Ezt akár a tanulásra való ráhangolódásnak is nevezhetnénk. Fontos, hogy már ekkor bizonyos időhatárt szabjunk meg a kivitelezéshez. Ezáltal minden tanulóban tudatosulni fog, hogy nem szabad egy-egy példára túl sok időt pazarolni, hiszen további más feladatok is megoldásra várnak.

 

-          A következő egységet két részre lehet bontani. Az egyik oldalon az új ismeretanyag elsajátítása áll, még a másik oldalon az eddig tanultak ismétlése, rendszerezése és gyakorlása foglal helyet.

Új ismeret tanulása esetén, a gyermekek életkori sajátosságait is figyelembe véve lehetőség van a különféle feldolgozási módszerek és a megfelelő tanulási stratégiák kialakítására. A pedagógus minden esetben aktív közreműködője és segítője ennek a folyamatnak.

 

-          A munka végeztével már első osztályban nagy hangsúlyt kell fektetni az elkészült munka ellenőrzésére. A tanítónak ebben nagy szerepe lesz, hiszen ő lesz az, aki legtöbb esetben külön-külön minden gyermeknél elvégzi az esetleges javításokat, és személyre szabott segítséget nyújt.

Mivel az iskolaotthonos gyerekek minden leckét és házi feladatot megoldanak, így otthon már nincs szükség arra, hogy a szülő külön is foglalkozzon a gyermekkel. Sok családnak ez nagy könnyebbséget jelent és nem kis feladatot vesz le az anyukák válláról. Természetesen vannak, akik nem így vélekednek erről és nem tartják az iskolaotthont megfelelő oktatási formának. Ezekről a kérdésekről és problémákról majd lentebb bővebben szólnék.

A tanulás folyamata során alkalmazott helyes stratégia kialakítása, a tanulás tudatosítása, nagyon fontos alapeleme az iskolaotthonos nevelésnek. A pedagógusnak tudnia kell motiválnia a gyerekeket, alkalmaznia kell azokat a pedagógiai és pszichológiai technikákat, mellyel sikeressé, élvezhetőbbé tudja tenni a tanulás és ismeretelsajátítás folyamatát.

Az iskolaotthon színterei közül a szabadidő kulturált eltöltése is nagyon fontos lehet a gyerekek helyes és megfelelő személyiségfejlődésének szempontjából.

 

 

 

 

 

 

4.2.A szabadidő nevelő hatása

A szabadidő hasznos eltöltése nemcsak a tanulási tevékenységet teszi változatossá, hanem lehetőséget biztosít a tanulók tanórán kívüli ismeretszerzésének bővítésére. Ezen kívül kiemelkedő jelentősége van a társas kapcsolatok fejlesztésénél is. Különféle nevelési helyzetek alakulnak, melyek további lehetőséget biztosítanak további képességek fejlesztésére, illetve a személyiségformálásra.

A délutáni tanulás folyamata során a gyermekeknek szükségük van a pihenésre, máskülönben hamar elfáradnak, és nem tudnak megfelelően koncentrálni feladataikra.

Magát a szabadidőt is két csoportra lehet bontani. Elkülönítjük a pedagógus által szervezett és felügyelt foglalkozásokat, illetve a gyerekek spontán, legtöbbször játékkal eltöltött szabadidejét.

A tanító által szervezett úgynevezett kötött foglalkozások alkalmával a tanulók különféle részképességeinek fejlesztése történik. Ez lehet akár egy mozgással összekapcsolt új játék tanulása, illetve egy kézügyességet és kreativitást igénylő feladat megvalósítása. A cél ugyan az kell, hogy legyen: kikapcsoljon, ellazítson, és ha kell az alkotó tevékenység által sikerélményhez juttasson. De a szabadidő fogalomköre ettől sokkal tágabb. Ide lehet sorolni azokat a tanulmányi sétákat, kirándulásokat is, melyek szintén a kikapcsolódást és hasznos ismeretek szerzését biztosítják a tanulók számára. A nevelőtől ez megfelelő felkészültséget és tervezést igényel, hiszen meg kell tanulnia közvetetten játékot irányítani, szervezni, ami sok esetben nem azonos a hagyományos értelemben vett pedagógiai munkával.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a gyermekek játéktevékenységét sem. Ekkor is ismereteket szerez, spontán módon, magától tapasztal, éli át a különféle helyzeteket és a hozzá tartozó hangulatot. Köztudott, hogy játékkal a gyermek feszültséget vezet le, de emellett személyiségformáló hatása is kiemelkedő jelentőséggel bír. E tevékenység által alakul, válik egyre érettebbé szabály és feladattudata, társas kapcsolatai és kommunikációs képességei fejlődnek.

Minden esetben a legfontosabb alapszabály az, hogy a gyermek élvezze, amit csinál, és ezáltal sikerélménye legyen. Fontos hogy a szabadidőt egyfajta öntevékenység, alkotó aktivitás is jellemezze, mely által az esztétikai érzék, a kulturált magatartás és az erkölcsi értékrend is fejlődik.

4.3.Testi és lelki egészség

Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy az iskolaotthonban folyó oktató és nevelő munkának minden esetben a tanulók testi és lelki egészségét kell szolgálnia. Az egészséges életmód alapja az a napirend kialakítása, mely által a tanulók mindennapi tevékenységeiket együttesen végzik. Ez egyfajta harmóniát, összerendezettséget, biztonságérzetet nyújt a zavartalan működéshez. Első osztályban van ennek kiemelkedő szerepe, hiszen ekkor tanulnak meg közösen étkezni, ekkor alapozódik meg és válik rutinszerűvé a különféle higiénés szokások gyakorlása. Ez lesz az az időszak, amikor lehetőség van a majd későbbi önálló napirend kialakításának begyakorlására.

Ügyelni kell a helyes táplálkozási szokások kialakítására is. Lehetőség szerint ezt a változatos étkezéssel és a mindennapi gyümölcsfogyasztással próbáljuk begyakoroltatni. Sokszor és sokat kell beszélgetni a különféle káros élelmiszerekről, melyek rendszeres fogyasztása rossz hatással lesz az egészségünkre.

A témához hozzákapcsolva ugyanakkor hangsúlyoznunk kell a mozgás és a sport pozitív szerepét, illetve hatását. A szabadidős tevékenységek nyújtotta lehetőségeken belül próbáljuk meg minél több mozgásformával megismertetni a gyerekeket, kialakítva bennük ezáltal a mihamarabbi sport és mozgás utáni vágyat.

A mai világunkban egyre inkább előtérbe kerül az úgynevezett környezettudatos nevelés fontossága. Olyan probléma ez, mely a mai rohanó világunk végeredménye. Elfelejtkeztünk egy alapvető dologról, ami régen még magától értetődő volt, arról, hogy a világot, amiben élünk, meg kell, hogy óvjuk, környezetünkre vigyáznunk kell, mert egyszer tovább fogjuk adni gyermekeinknek, akik tőlünk fogják majd megtanulni hogyan kell rá vigyázni azért, hogy ők is továbbadhassák. Mindenki érdeke tehát hogy óvjuk és vigyázzunk környezeti értékeinkre. A gyerekek otthonról esetlegesen már hoznak valamennyi alapinformációt a témával kapcsolatban, de a környezettudatosságra nevelés színterének elsősorban az iskolát tekintjük. A pedagógus ebben az esetben kiemelkedő szerephez jut, mintát ad, motivál és tanít. Tudatosítani kell a gyerekekben, hogy környezetünk megóvása és az ezt szolgáló életmód megtanulása valamennyiünk érdeke és feladata.

A testi egészség mellett a lélek harmóniája, épsége is elengedhetetlen feltétele a pozitív életvezetésnek.

 

A katolikus egyházi iskolák mindennapjaiban a vallás és a hit állandóan jelen van. Hitoktatók által már az első osztályban elkezdenek megismerkedni különféle bibliai történetekkel. Ezek kezdetben természetesen játékos formában történnek, hiszen életkori sajátosságaikból eredően ők még nem képesek a nehezebb elvont fogalmakat értelmezni. Elsődleges cél, hogy megismertessük őket azzal a vallásos világszemlélettel, melyek hatással lesznek mindennapjaikra, életvezetésükre, életmódjukra, és mely által a társadalom értékes tagjaivá válhatnak. A lelki egészség megóvásában a pedagógus is fontos szerepet játszik. Példaként áll a gyermek előtt, hatással lehet lelki életének egészséges fejlődésére. Elsődleges célt tehát egy elfogadó társas környezet kialakítása melyben minden tanuló kiegyensúlyozottabbá válhat, ami lehetőséget nyújt az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges hit és vallás által közvetített lelki egyensúly fenntartásához.

 

4.4.Kapcsolatok, kommunikáció

A gyermekek életében meghatározó szerepe van a társas kapcsolatoknak. Ezek pedig elsődlegesen befolyásolhatják viselkedését, magatartását.  Már nemcsak az otthonról hozott értékek és magatartási minták játszanak itt fontos szerepet, hanem ugyan olyan nagy jelentőséggel bírnak a kortárscsoportok által képviselt egyéb magatartásmodellek is. Egy jól kivitelezett szociometriai vizsgálat átfogó képet tud adni az osztályon belüli kapcsolatokról, baráti csoportosulásokról. Vannak azonban olyan gyerekek, akik nem, vagy nagyon nehezen tudnak beilleszkedni a közösségbe, kirívó magatartásukkal gyengítik a kialakulóban lévő osztályközösséget. Ezek a tanulók olyan magatartási és beilleszkedési problémákkal küzdenek, melyek tanulmányaikra is nagymértékben kihatnak. Ők speciális gyógypedagógiai segítségnyújtást igényelnek. A sikeres fejlesztésükhöz elengedhetetlen egy elfogadó, és befogadó légkör, egy szeretetet adó közösség törődése.

Kapcsolat van tehát a gyerekek között, pedagógus és szülő között, de meghatározó jelentőségű az iskolával való együttműködés is. Mindezek a kapcsolatrendszerek elengedhetetlenek a zökkenőmentes iskolaotthonos nevelés szempontjából.

A gyermekek esetében bonyolultabb a helyzet. Nekik két tanító személyiségét, muszáj elfogadniuk, két ember követelményrendszerének kell megfelelniük. Idővel persze kialakulnak azok a magatartásminták, melyek mindkét fél számára elfogadhatóak, és megteremtik a köztük lévő harmóniát. De addig nagyon sok apró feltételnek kell, hogy pedagógus és gyermek is egyaránt megfeleljen.

A szülőkkel való kapcsolattartás is mindennapos, hiszen reggel is és délután is ők kísérik, illetve viszik haza a tanulókat az iskolából. Természetesen ekkor is kell időt szakítani az esetleges gondok, problémák megoldására, hiszen a pedagógus feladata többek között a rendszeres tájékoztatás a gyermekek tanulmányi előmeneteléről, magatartásáról. Viszont tanácsosabb, ha mindezt a rendszeresen megtartott szülői értekezleteken, illetve fogadó órákon tesszük. Mindkét félnek tisztában kell lennie az iskola követelményrendszerével, jogaival és kötelezettségeivel.  Ez a hatékony együttműködésen alapuló sikeres tanulmányi előmenetel legkiemelkedőbb feltétele.

Végül, de nem utolsó sorban azoknak az iskolához kötődő más egyéb szakembereknek a munkáját is meg kell még említeni, akik ezáltal az iskolaotthonos nevelővel is együtt kell, hogy működjenek. Ide kell sorolni például a gyermekvédelmi felelőst, a nevelési tanácsadó munkatársait, a védőnőt, a családsegítő szolgálatot, illetve ha van rá szükség az iskolarendőrt is.

 

5.      Múlt, jelen jövő

Iskolaotthonos, vagy napközi otthonos forma rég óta létezik. Sokszor okoz azonban problémát, hogy az adott főiskolák, esetleg egyetemek soha nem indítottak külön erre a feladatra fókuszáló szakot. Legtöbbször tanítói, vagy pedagógiai végzettségű volt az a személy, aki e munkakör betöltésre a legalkalmasabb volt. Ma is így van ez. A probléma azzal van véleményem szerint, hogy a hallgatók, a napközis nevelői, illetve egy-egy nyári táborozási gyakorlat ideje alatt, nem tudnak megfelelő felkészültséget szerezni. További gondot jelenthet, hogy a tanulási nehézségekkel, illetve az egyre sűrűbben előforduló magatartási problémákkal küzdő gyermekek oktatására és nevelésére kevésbé alaposan, vagy egyáltalán nem készítenek fel a felsőoktatási intézmények. A speciálisan gyógypedagógiai végzettségű pedagógusok pedig túlságosan le vannak terhelve. Sajnos nem lehet minden tanító egyben gyógypedagógus is. Ezért vannak a különféle, általában 30 órás tanfolyamok, hogy kompenzálják ezen hiányosságokat, mely által az adott intézmények biztosítani tudják dolgozóik számára a szakmai fejlődést.

 A jövőre nézve azonban nem csak a képzettséggel vannak problémák. Ma is előfordulnak olyanok akár a szülők, akár a kollégák körében, akik nem értenek egyet az egész napos nevelés, vagyis az iskolaotthon intézményével. Az interneten is fellelhető cikkeket olvasgatva, az alábbi véleményeket gyűjtöttem össze, és szeretném kiemelni a témával kapcsolatban.

A szülő álláspontja:

-          Való igaz, hogy sok családban könnyebbséget jelent az, ha délután a munkából hazaérve nem kell a gyermekkel tanulni. Ugyanakkor azonban sok esetben az okozza a problémát, hogy a szülők nem látnak bele a tanulás folyamatába, nem tudják nyomon követni a gyermek haladási ütemét. Ez akkor okoz még nagyobb problémát, ha mondjuk, a gyermek segítségre szorulna, a szülő pedig nem tudja miben hol és hogyan segíthetne. Mindez persze –és valljuk be ez így lenne rendjén- kiküszöbölhető, ha a pedagógussal folyamatos kapcsolatot tart, akinek kötelessége tájékoztatni a szülőt gyermeke tanulmányi előmeneteléről.

 

-          A másik leggyakrabban felmerülő probléma, hogy az iskolaotthonban szinte egész napot osztálytársaival tölti el. Nem válogathat, hogy ő most ezzel meg ezzel nem akar lenni, nem akar játszani. Felvetődik tehát a kérdés, hogy hazaérve mennyi ideje marad a barátokra, vagy esetleg az unokatestvérekre, szomszédokra. A válasz nagyon egyszerű. Annyi, amennyit ő szükségesnek tart. Kapcsolatait fenntartani, kortárscsoportban lenni nem kényszer és nem beprogramozott időtöltés. Ha kedve van úgyis átkopog majd a szomszédba Pistikéhez, vagy esetleg egy másik házbéli gyerek keresi meg őt. Nem szabad ennyire lesarkítani ezt a dolgot.

A pedagógus kifogásai:

-          Sok kolléga azon az állásponton van, hogy egy első osztályt kezdő gyermeknek nem megfelelő az iskolaotthonos oktatási forma. Nagy váltást jelent az óvoda után, ezért nem is tudják sokan megszokni. A másik ellenérv pedig az, hogy nem tanulnak meg önállóan dolgozni, ezért ha felső osztályosok lesznek, nem fogják tudni maguktól megoldani a feladataikat, mert az állandó segítségnyújtáshoz szoknak hozzá. Ez ebben a formában így nem teljesen helytálló. Érdemes lenne feleleveníteni, hogy miért is vagyunk mi pedagógusok, és mi a feladatunk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy valamennyien tudjuk, ismerjük, tisztában vagyunk ennek a korosztálynak az életkori sajátosságaival. A legtöbben látjuk azt a folyamatot, melynek során képessé kell tennünk a gyermekeket az önálló munkavégzésre, jól alkalmazható tanulási modellt, illetve stratégiát kell, hogy fokozatosan megtanítsunk nekik, illetve az ehhez szükséges hasznos időbeosztás kialakításához mintát szolgáltassunk.

Még egy érdekesség az internetről a témával kapcsolatban, Peer Krisztina tollából:

„…egy ideig az iskolaotthonos ellátás népszerű volt, de az utóbbi időben háttérbe szorult a napközivel szemben. A különbség a két rendszer között az, hogy a napköziben a két tanító közül az egyik délelőtt, a másik délután neveli a gyerekeket, a délutános inkább csak szervezi a kicsik szabadidejét. Az iskolaotthonos rendszerben szintén két tanító van, de délelőtt is és délután is vannak tanítási órák, vagyis a szabadidő és a tanulás váltja egymást. A pszichológus támogatja az iskolaotthonos megoldást, mert szerinte egy pici gyerek sokkal jobban elfárad, más a teherbírása, az óvodából érkezve igénye van arra, hogy játsszon, viszont a negyvenöt perc sok esetben nem tartható számára. Ha jól szervezik a szabadidőt, Peer Kriszta szerint lehetőség van a kikapcsolódásra, amit majd jól tud hasznosítani a következő órán. A szakember hozzátette, hogy az iskolaotthonos megoldással tehermentesítve van, mivel délután négy, öt óra után nem kell leülni otthon tanulni. A gyermekeknek eleve nem is ebből áll az élete, hiszen ő még pici, éppen elég az, amit az iskolában kap, időt kell szakítani még ebben a korban a játékra is.

Peer Kriszta úgy vélte, félő, hogy elvész a gyerek önállósága, ha alsó osztályban folyton odaülünk mellé. Sok szülő látja is, hogy a gyerek összezavarodik, otthon azt mondja, másként tanulták az osztályban. Ettől a szülő ingerült lesz, a tanulás egy szorongató, feszült állapottá válik a gyermek számára, sokszor egyenesen rémálommá. A szakember azt tanácsolta, ne tanuljunk a gyerekkel, adjuk át ezt a feladatot másnak, ha lehet.”[7]

Láthattuk tehát, szülő és pedagógus oldaláról is megoszlanak a vélemények. Tény az, hogy minden kifogásban ugyanúgy, mint támogató hozzászólásban van igazság és túlaggódás is. Csak az tud igazán valódi értékelhető véleményt mondani, aki dolgozott már mindkét, napközi és iskolaotthonos formában is.

 Csak ő látja át igazán ennek a munkaformának az előnyeit és hátrányait.

Én támogatók pártján állok, és erre nagyon jó okom van. Igaz nem régen, idestova negyedik éve dolgozom ebben a munkakörben, és ez alatt az idő alatt sikerült reális képet kialakítanom ezen oktatási formáról.

Dolgozatom zárásaképp röviden, dióhéjban mesélni szeretnénk az én tapasztalataimról.

 

6.       Napjainkban, nálunk…

Úgy gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy intézményünk az ország egyik legszegényebb régiójának, legelmaradottabb térségében helyezkedik el. Alapozva ezt nemcsak az itt jelenlévő nagyarányú munkanélküliségre, hanem a lakosság vagyoni helyzetének széleskörű különbségeire is.  Az ennek következtében a társadalom peremére szorult emberek a mai napig nem képesek megbirkózni a mindennapi problémákkal, és az ebből fakadó hátrányos megkülönböztetéssel.  A lakosság összetétele lassan átalakul, mára, az egykor virágzó város „hírneve” az ország szinte valamennyi térségében ismertté vált.

Nem olyan régen, ilyen körülmények között fogadtuk el az egyház segítő, és biztonságot nyújtó kezét. Hiszünk abban, hogy képesek leszünk, egy olyan értékrendet közvetíteni, mely által intézményünk valamennyi halmozottan hátrányos tanulójának, illetve szüleiknek is egy újabb esélyt, lehetőséget biztosítunk egy szeretetteljes, tiszta, és erkölcsös életút kialakítására.

 Tanulóink, sajnos olyan családokból kerülnek ki, ahol napi megélhetési gondokkal küzdenek. Nem ritka, hogy az ilyen mélyszegénységben élő gyerekek legtöbbször csak az iskolában jutnak meleg ételhez. Sokszor fordul elő, hogy a csupán segélyekből élő sok esetben négy- öt gyermeket is nevelő családok nem minden esetben tudják megfelelően ruházni gyermekeiket. Kezdetben én is megdöbbentem, amikor saját szememmel láttam, hogy vannak olyan tanulók, akik azért nem tudnak iskolába jönni, mert cipőcskéjük szinte teljesen hordhatatlanná vált, vagy esetleg azért nem jelennek meg egy iskolai rendezvényen, mert nincsen az alkalomhoz illő ünneplő ruhájuk. És még hosszasan sorolhatnám azokat a másoknak természetes dolgokat, amik nálunk óriási problémát jelentenek.

Intézményünkben az iskolaotthonos és napközis munkaforma éppen ezért óriási segítséget jelent ezeknek a gyerekeknek. Szeretnek délutánig itt lenni, élvezik a foglalkozásokat és azt a szeretetteljes körülvevő légkört, ami pedagógusaink munkájának eredménye

De a háttérben megbúvó reális képet is hagy említsem meg: napközisként biztosított a napi háromszori étkezés, télvíz idején a fűtött tantermek melege nyújt védelmet, biztonságot, és nem utolsó sorban okként kell még felhoznom azt is hogy, a gyakran villannyal sem rendelkező sokszor egy szoba- konyhás házak nem biztosítanak megfelelő feltételt a zavartalan tanuláshoz, a lecke elkészítéséhez.

Az első osztályt megkezdő gyerekek több mint, a fele óvodába is csak a kötelező utolsó évet járta, így iskolába bekerülve szinte mindent a nulláról kell kezdeni. Előfordul, hogy nem tudnak késsel, villával megfelelően enni, nem ismerik az alapvető higiénés szokásokat sem. Legtöbbjük súlyos beszédhibás és olyan részképesség gyengeséggel, vagy hiánnyal küzdenek, melyek nagymértékben megnehezítik az olvasás és írástanulást.

 Ebben a helyzetben sokat számít a pedagógus hozzáértése, kitartása, az iskolaotthon pedig óriási segítséget nyújt ebben. Első osztályban hónapokba telik, mire kialakul a megszokott napirend, valamennyire sikerül azokat a mentális funkciókat beindítani, melyekre alapozva megkezdődhet az érdemi munka.

Lassan és kemény munkával sikerül csak eljutnunk oda, amire soha nem mondhatjuk azt, hogy megérkeztünk. Nagyon sok kitartással és emberfeletti erővel igyekszünk jobbá, könnyebbé, szebbé tenni ezeknek a gyerekeknek az életét. Örömmel tölti el a szívemet, hogy sokan vannak ebben segítségünkre. Hálásak vagyunk, ha lehetőségünk van ruhát, száraz élelmiszert, egyéb adományokat osztani, az erre ténylegesen rászorulók között.

Nálunk érzik a gyerekek, hogy jó helyen vannak. A keresztény vallás által képviselt normák lassan az ő életüket is áthatják. Mi igyekszünk a példamutatás terén élen járni, hiszen legtöbb idejüket-az év mintegy tíz hónapját- az iskolában és velünk pedagógusokkal töltik.

Záró gondolatként pedig szeretnék visszatérni kezdő soraimhoz, pontosabban annak a Nagy Lászlónak a szavaihoz, aki találóan fogalmazta meg a pedagógusi hivatás értelmét, és melyek nemrég hozzátettek valamit az én hivatástudatomhoz is: szerencsésnek érzem magam, mert annak a bizonyos „csiszolt kristálynak” a fényét én nap, mint nap látom, és nem máshol, mint ezeknek a gyermekeknek a csillogó szemében. 

 

 

 

Felhasznált irodalom

 

 

-          Bacsák-Bíró-Sövegházy: Napközi otthon az iskolában

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2012.

-          Bábosik István, A nevelés elmélete és gyakorlata,

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.

-          Dr. Eperjessy Gézáné, Mire jó az egész napos nevelés

Tankönyvkiadó, Budapest 1981.

-          Dr. Ranschburg Jenő, Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

-          Gyógypedagógiai alapismeretek

ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest 2000.

-          Hegedűs T. András, Pszichológia, Aula, 1997.

-          Mérei Ferenc-V. Binét Ágnes, Gyermeklélektan

Medicina Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.

-          Naszákné Cserfalfi Ilona, Mindennapok pedagógiája, Debrecen, 1999.

-          Pukánszky-Németh, Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.

-          Szentmihályi Károly, Pszichológia tanároknak és diákoknak, Hantken Kiadó, Budapest, 2007.

 

 



[1]
Bábosik István, A nevelés elmélete és gyakorlata, Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.1999. 11.oldal

[2] Bábosik István, A nevelés elmélete és gyakorlata, Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.1999. 12.oldal

[3] Pukánszky Béla- Németh András, Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó 7. kiadás 1999. 182. oldal

[4] Szentmihályi Károly, Pszichológia tanároknak és diákoknak, Hantken Kiadó, Bp.2007. 97.oldal

[5] Bacsák-Bíró-Sövegházy, Napközi otthon az iskolában, Nemzeti Tankönyvkiadó 2012. 3.oldal

[6] Bacsák-Bíró-Sövegházy, Napközi otthon az iskolában, Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. 2012.  25.oldal